Július 10.-én éri el a Mars a Szűz jelébe való átlépésével az Oroszlán csillagkép szívét. A Regulus az egyik világoszlopunk az égen, a fizikai életünk egyik fontos alappillére. Azt a szereteterőt szimbolizálja a hétköznapokban, amivel a Teremtő öleli magához a teremtményeit, attól függetlenül, hogy ki milyen tudati szinten van, ki mit tett, vagy nem tett meg az életében. Nincs különbség, hisz mindenkiben ott dobban maga az Isteni minőség, amit a tapasztalati utunkon csiszolunk egyre láthatóbbá. Addig meg bizony az utunkon előfordulnak hibák, tévesztések, olyan helyzetek, amikor bizony nem merünk lépni, azonban ennek a szeretetnek a hőfoka, és intenzitása bizony változatlan marad.

Egy dolog az, ami eltávolíthat tőle a saját önmérgező mechanizmusaink, az önhibáztatás, a bűntudat, a harag, a düh, a féltékenység, és az irigység, az, amit az Oroszlán csillagkép alatt tekergő Hydra szimbolizál a mélységeinkben. Ő az, aki az ösztönös zsigeri pöccenéseinkért felelős, a saját önmérgező mechanizmusaink, ami bizony a hétköznapjainkban fel-feltör az emberi kapcsolatainkban. Hisz a Mars még húzza maga mögött a Vénuszt, aki az Oroszlán szíve előtt fog megtorpanni, és fog visszasétálni a Rák csillagkép ollójához. De most egy picit megérezteti vele ezt az energiát, hogy a kapcsolataink tekintetében, hogyan is éljük meg önmagunkat. Hogy cselekszünk vele a hétköznapokban, önmagunk ellen, vagy épp elindulunk egy olyan úton, ahol megengedőbbek vagyunk önmagunk irányában, ezáltal lényünk szeretet teljesebb megélése, és elfogadása a cél.

Érdemes elmerengeni, hogy emberi kapcsolataink milyen minőségeket mozdítanak meg bennünk, hogyan reagálunk, és mennyire vagyunk ezekkel tisztában. Hagyjuk-e ezeket elburjánzani, ahogy a Hydra fejek is nőnek, ha erővel megyünk nekik, ha tápláljuk, dédelgetjük magunkban a sérelmeinket. Vagy tudatosítva őket, hisz mindannyian emberek vagyunk, hibázunk, nem mindig vagyunk toppon, a szellem megvilágosító erejével kiemelkedünk saját alvilágunkból, ezzel szintet lépve a magunkkal való, és emberi kapcsolatainkban.

Minél megengedőbbek vagyunk a saját feltörő indulatainkkal, ám az önlegyőzés erejével megállítva őket, így kiemelkedve belőlük, annál kellemesebb, naposabb élmények elébe nézünk az életben. Ezt viszi tovább a Mars átlépve a Szűz jelébe, megkezdve a hétköznapokban az első számvetését, learatva az eddigi munkájának gyümölcsét. Nem beszélve arról, hogy az átlépés pillanatát, és a Regulushoz való érkezést, a Plútó kvinkunksz fényszöge kíséri, azaz vizsgáztatva ezt a szintlépést az életünkben.

Tudjuk-e ezt az elfogadó szereteterőt belevinni a hétköznapjaink cselekedeteibe, nem megállítva a teremtéseinket, és csak tenni a dolgunkat úgy, hogy tudjuk épp elég jók vagyunk, épp elég szerethetőek, és ügyesek, nem mérgezve tovább magunkat, és a kapcsolatainkat.

Csizmadia-Rónaszéki Noémi