Régóta nem ragadtam tollat, jelenleg nagyon mély belső átalakulásban vagyok, de a figyelmemet megragadták az aktuális hatások. A Plútó volt a legutóbbi írásom ihletője, és most is ő az, akivel újra felveszem a fonalat.
Szeretem a Plútót, mert a minőségi változás lehetőségét hozza az életünkbe, ha készek vagyunk alászállni az alvilágunkba, hogy halandó részeink a porba hulljanak, annak érdekében, hogy főnixmadárként szülessünk újra levetve álarcainkat. Segít kibontakoztatni a mélymagunkat, hogy egy hitelesebb, önazonosabb élet felé vezessen minket, magunkhoz ölelve azokat a részeinket, amik megbélyegzett száműzöttként bolyonganak lelkünk eldugott tartományaiban. Ezek azok a részeink, amiket villámgyorsan felismerünk a külvilágból, társas kapcsolataink tükreiből, és bizony reagálunk rájuk szinte meglepő intenzitással, és annál keményebb ítélettel. A megtagadott részeink élni akarnak, és hiába gondoljuk azt, hogy gondosan elkendőztük őket a társaink elől, ők azok akik átsejlenek az álarcon, benne vannak a kifelé sugárzott érzéseinkben, gondolatiságunkban, és abban, ahogy ösztönösen megnyilvánulunk.
De miért is írom ezeket? Mert a Plútó, amikor visszalépett az utolsó munkájára a Bak jelébe (2024. szeptember 2.-án 01:58 perckor), akkor a képlet VII. házába került. Vagyis ahol az utolsó simításokat végzi merev keretrendszereink lebontásának tekintetében, az a párkapcsolat, és a kapcsolatok visszatükröződéseként az isteni énünk, vagyis a nem tudatos rezgéstartományunk. Amikor egy bolygó háromszor járja meg a táncát egy jegyváltás során, az mindig figyelmet követel tőlünk, több munkát, és energiát. Ugyanis akik most itt vagyunk a Földön, azok kívételes lehetőséget kaptunk arra, hogy az életeken keresztül magunkra szedett, megkeményedett struktúrákat, önkorlátozó eszméket, önsanyargatást, önkontrollt, túlzott felelősségvállalást, vagy épp a felelősségvállalás hiányát saját boldogulásunk tekintetében végérvényesen átírjuk.
A Vízöntő levegős jegyéből hátrált vissza a Bak földes jegyéig, jelezvén, hogy egyes új ideák, eszmék nem tudnak szárba szökkeni, a régi megrögzött gyakorlati működéseink lebontása nélkül. Azaz a szabad élet kulcsa mindig annyira kerül a kezünkbe, amennyire képesek vagyunk felelősséget vállalni, hogy saját rendszereink, elköteleződésünk, és elvárásaink tartják életben a kölcsönhatásunkat a külvilággal, a kapott helyzetekkel. Mennyire tudunk dimenziót váltani, és kilépni ezekből a bebörtönző, ismétlődő helyzetek posványos régióiból?
A Plútó jelenleg az égen látszólagos hátráló mozgást végez, azaz isteni irányba halad egészen 2024. október 12.-ig, majd 2024. november 19.-én lép át most már végleg a Vízöntő jelébe. A minket érő, visszatérő helyzetek, amikre most rálátást kapunk a társaink által radikális hatást gyakorolnak ránk, vagyis aki éber, és a tudatosság útját járja képessé válik mögé látni a helyzeteknek, és felismerni bennük a tanító jelleget, és saját magunkban meglapuló gyökeret.
Mivel a Neptunusz az MC-re kerül, az Mc pedig a Kosba, ezért számunkra ezekben a helyzetekben a megoldást, és az előrelépést bizony ő fogja adni a Marssal. A szegény én, és már megint én vagyok az áldozat, vagy aki a függő helyzetekbe, és az illúzióiba próbál kapaszkodni, életben tartva az áldozat-megmentő szerepet is egy megélési mód, de bizony akkor lemondunk az előrelépésről, és ezzel együtt az önmagunkba való hazaérkezésről is. Annak aki mer, és már épp eléggé elege van az őt érő rendre elgondolkoztató helyzetekkel, az felismeri, hogy a Neptunusz őt hazavezeti önmagába azzal, hogy éberré válik arra, hogy az őt érő helyzetek mit mozdítanak meg benne. Miért reagál úgy ahogy? A legjobb, ha az energiát nem kifelé pazaroljuk, ha nem akarunk feltétlen reagálni, hanem csak megfigyelőként vagyunk jelen, és elmorfondírozunk saját adott reakciónk motivációján. Hol melyik lélekrészem az, aki felszabadításért kiállt? Ki az akit száműztem, megítéltem, és az ellene folytatott küzdelem elszívja az erőm? A megoldást, és az előrelépést az fogja számunkra adni, ha ezeket a lélekrészeinket újra magunkhoz ölelve visszaintegráljuk, azaz EGY-esítjük önmagunkban. Sőt, ha a lépéseinket az EGY-ség vezeti, azaz hagyjuk, hogy áramlásban legyünk a kikövetkeztetések helyett, beengedve az univerzális akaratot az életünkbe, így meglátva más utakat is a számunkra.
Figyeljük azonban a kapcsolatainkban, hol mondunk le az egyéni akaratunkról, kezdeményezőkészségünkről követve egy régi érzelmi mintát, ami benne tart egy múltból hozott kapcsolati mintában, ahol feláldoztuk önmagunk vágyainak az érvényesítését egyfajta vélt egyensúly miatt.
Az Aszcendens együttáll az Ikrek csillagkép Pollux csillagával, azaz a fejlődési útban benne van, hogy el kell indulni egy olyan egyéni úton, ahol az ösztönerőink uralásával (Aszcendens ura együttáll az Alpharddal a Hydra szívével, az Oroszlán csillagkép szívénél) elindítjuk a sorsuralást, átírva azokat az ösztönös mintákat, reakciókat amik eddig erőtlenségben tartottak. A Hydra a belső erő szimbóluma az ösztönerők uralása által, mert akkor tudod a számodra Pollux (Isteni én) által kijelölt utat járni, ha uralod a belső erőd. Sőt a belső erő uralásával válsz képessé uralni a külső erődet az anyag síkján. Mindenki egyéni helyzeteken keresztül kap rávilágítást a saját egyéni mintáira, amik erőteljes hatást gyakorolnak. Tudom nem könnyű, de ha mégis inkább okos megfigyelőként vagy jelen helyzetekben, nyitottan, kíváncsian figyeled magad, hogy épp mit üzen a kapott tükör számodra, nem akarsz feltétlen reagálni, ezzel az erőt befelé irányítva, hidd el hogy képessé tesz elindulni egy egész másfajta úton.
A valódi lépések a keretrendszerek átírására a Plútó előre indulásával (október 12.- november 18.) között lesznek aktuálisak, hogy november 19.-vel a Plútó átlépésével a Vízöntőbe már egy új alapokon nyugvó élet vegye kezdetét.
Csizmadia-Rónaszéki Noémi
