Ma (április 13.-án) a hajnali órákban, valószínűleg álmunkban, azaz nem tudatosan éltük meg a Telihold (2:22 perc) hatását, és a Vénusz fordulását (3:02 perc). Érdekes mód, a Hold az épp a földi irányba váltó Vénusz uralma alatt van, ezért hatásuk erőteljesen összefonódik.
A Vénusz március 2.-a óta sétált vissza a Tavaszpont alá a Kos jeléből, a Halakba, hogy áthaladva a Szaturnuszon tudatosítson valamit a múltból, aminek a gyökere a láthatatlan dimenzióinkban van elültetve, és az énképünkre, kapcsolati dinamikánkra, és érzelmi megélésünkre abszolút hatással van. Olyan mintha a Szaturnusszal szinte karöltve fordulna, szinte körbejárva őt, hogy minden oldalról szemügyre vegye azt a merev érzelmi mintát, ami meghatározza kapcsolódási képességünk. A Vénusz szinte sereghajtóként áll be az itt járó bolygó stellium mögé, (Szaturnusz-felszálló holdcsomópont-Merkúr-Neptunusz), hogy felfrissülve az égi információval áthaladjon majd az együttállásaikon.
A mai irányváltás után május 16.-ig lesz lehetőségünk kiigazítani azokat a személyes témákat, amikre az égi útja során(március 2.-a óta) jelzést kaptunk. A felszálló holdcsomóponttal április 24.-én, a Szaturnusszal április 25.-én találkozik, hogy végérvényesen lezárjon karmikus köröket, hogy kilépjünk olyan korlátozó mintákból, ahol irreális elvárásokat támasztottunk magunk, ezáltal mások felé, és ahol illúziók habkönnyű vízére építettük érzelmi biztonságunkat. Válaszút elé érve, eljön az ideje, hogy felelősséget vállalva érzelmi projekcióinkért, bálványaink, és démonjaink visszaintegrálódjanak, így elindulhassunk egy érettebb érzelmi megélés felé, ami a lelki harmóniánk, és biztonságunk záloga lesz. Április 30.-án a Vénusz újra átlép az Ekvátor fölé, elérve a Tavaszpontot, és elkezdi végre újfajta identitását vállalni az anyag síkján.
A Hold, az irányváltás előfutáraként, a Telihold pillanatában együttáll az Angyal csillagkép alfa csillagával a Spicával a Mérleg jelében, azaz az angyali dimenziók sugallatai emlékeztetnek, hogy megértsük öntudatunk sebeinek forrását a múltból, a külvilág tükrei által.
Ezeket az érzelmi hatásokat ne támadásként vegyük, hisz nem a küzdelem a lényeg, hanem hogy felhasználjuk ezeket a tudatosító erőket gyógyulásunk érdekében, hogy képesek legyünk vállalni önmagunkat, ezáltal kibontakoztatni egyéniségünket, harmóniát teremtve kapcsolatainkban. Lássuk magunkat az angyalok szemével, így emlékezve a fényünkre álljunk bele az erőnkbe, vállaljuk akik vagyunk, sebezhetőségeinkkel együtt, és merjünk elindulni a gyógyulás útján.
Szeretettel, Noémi
Csizmadia-Rónaszéki Noémi
