A Nap ma, azaz június 21.-én (16:57 perckor), éri el emelkedésének csúcsát az ekliptikán, tehát fejezi be a hétköznapok síkján az építkezést, és kezdi meg a tapasztalatok learatását, és beépítését a hétköznapok síkjába. Elkezdődik egyfajta befelé fordulás, ami az őszi napfordulótól lesz igazán hangsúlyos, amikor a Nap lebukik az Ekvátor alá. Addig még a hétköznapi megéléseinken keresztül van módunk tudatosodni az isteni mivoltunkra, onnantól kezdve, pedig az isteni részünkkel való foglalkozás, azaz a befelé fordulás fogja emelni a hétköznapjainkat.

De térjünk vissza a fénymaximumra, a fény győzelmére, ami igazából eddig megtett utunk, befektetett munkánk kiteljesedése, a téli napforduló óta. A Tejúttal való találkozásban rejlő gyönyörű üzenet, megérezni, hogy mindig van lehetőség kiemelkedni nehéz helyzetekből, visszavenni az irányítást életünk felett, még akkor is, ha épp a kilátástalanság illúziójával küzdünk. A fény teljessége segít most bennünket azzal, hogy belül lámpásként (8.-as házban történik a jegyváltás) világítva, segítsen bennünket visszaemlékezni, hogy a fény születése óta (dec.21.), amikor a Hold az Antaressel, a Skorpió csillagkép szívével állt együtt, milyen folyamat indult el, és hol tartasz vele most az utadon. Az Antares a két éned közti átjáró, mély hívás érkezett ott a lélektől a Tervre, amit magadnak terveztél a születés előtt, a Nap-Jupiter kvadráttal meg elindult egy újfajta megélés, tisztább, igazabb törekvések indultak a szívből, a saját önazonos utad felé.

Most a nyári napforduló pillanatában a Hold a Rák csillagkép megtartó ágánál, a Jászolnál lesz. A Rák csillagkép csodája, hogy rejtetten működik, hisz csak részben van az ekliptika felett, és a megtartó ág is rejtett, hisz amivé válok, ami fejődik itt bennem a pocak részben az is láthatatlan még a külvilág szemének. Azonban Te érzed, hogy hol tartasz az utadon. Sikerült-e önmagad jobbjává válni a lélekhívás óta? Le tudtad-e tenni a megfelelés illúzióját?

Érdemes most ezeken merengeni, hisz a Nap együtt áll a Polarissal az Ég tetején helyezkedő mozdulatlanság pontjával. Ott a megérkezés van, nincs már keresés, és ha most a Napot tudod magas szinten élni, az egot meghaladva, önmagadat a feltételek nélküli elfogadó szeretet szemüvegén szemlélni, akkor fel tudsz emelkedni a mozdulatlanság pontjáig, hogy felülről tekints vissza. Azok a munkák, amiket megtettél főleg magadért elégedettséggel töltenek-e? Le tudtad-e tenni az álarcaid? Elindultál-e azon az úton, amiben ki tudsz teljesedni, és a szíved szerinti?

Ha vannak még árnyak, vagy nem ott vagy még, ahol lenned kéne, de megvan benned az igény önmagad megfejődése iránt, ne csüggedj, mert nem megy minden csettintésre. Életek ránk rakódott rétegeit, traumáit, belénk vert torz hitrendszereit, a társadalom elnyomó, korlátozó elvárásait nem lehet egy szempillantás alatt feloldani. Lépésről lépésre történnek a lépések a tisztulás felé, az újnak ugyanúgy rutinná kell válni a tapasztalás útján, ahogy anno a régi minta rögzült, és vált a személyiségünk részévé. Itt a Földön senki sincs még a megérkezés állapotában, mindannyian a közösségben ugyan, de saját beavató utunkat járjuk.

Képes vagy most magad tisztán látni, megérteni, megfogalmazni tudod, ami nincs a helyén, hogy elvágd azokat az érzelmi mintákat, amik beragasztanak, hogy elkezd végre visszavenni a hatalmad az életed alakulása felett. A Szaturnusz, Plútó most a múlt témáihoz tér vissza a kiigazítás miatt, segítsük az ő munkájukat, hogy merünk őszintén a szívünkbe tekinteni.

Csizmadia-Rónaszéki Noémi