A Skorpió időszakában, ugyan még csak a zodiákus jelében járunk, a Nap-Vénusz együttállás már elhagyta az Angyalt, de a Merkúr még 05.-éig benne menetel. A mai nap a Vénusz átlépett a Mérleg csillagképbe, ahol együttáll a leszálló holdcsomóponttal, majd 06.-án a Nap is követni fogja ide.

A magammal való kapcsolat, egyensúly kiemelten fontossá válik ebben az időszakban, a Mérleg múlt serpenyőjében álló Vénusz, pedig a szív vágyaira hívja fel a figyelmünket. Úgy élek, ahogy szeretnék? Boldog vagyok-e a bőrömben? Teszem-e azt, amire hívást érez a lelkem? A magammal való kapcsolat igazi egyensúlya a szív vágyainak a megélésében, illetve ennek a megengedésében van. A Skorpió zodiákusa, és a leszálló holdcsomópont, pedig a hétköznapok síkján azt mutatja, hogy érdemes azon elmorfondírozni, elmélyülni, hogy mennyire a szívűnk szerint élünk? Mennyire van jelen a szenvedély, a lélektűz az életünkben? Ráleltünk-e már arra, hogy miben, és hogyan vagyunk boldogok, termékenyek? Ugye a múlandó örömök mellett, a sorsfeladat, a bennünk rejlő teremtő erők előhívása is fontos.

A Plútó miatt a szenvedélyből alkotás időtlenségére is felhívja a figyelmet. Ami a lelkemben ébred, és kinyilatkozni kíván, az örök, és halhatatlan, azt nem képes senki másolni, mert a lelkemben ott a megújulási képesség, az abszolút az enyém. Ha beleállok, magnetikusan vonzza az embereket, mert a lelkem tüzéből táplálkozik, az örök halhatatlan szenvedélyből. A Skorpió Vénusz, mivel az uralmi jegyével szemben, poláris helyzetben áll kihívást jelenthet, ám csak annak, aki nem szán erre időt, és energiát.

A Nap segíti a rávilágítást, abban, hogy mennyire folytjuk, nyomjuk el mások kedvéért, vagy épp egy adott dolog miatt a bennünk rejlő dolgokat. Mennyire hatja át a „muszáj” az életünket, vagy épp az, hogy az anyagi létünk fenntartása miatt tesszük csak a dolgunkat. A Mérleg csillagkép pont erről az utazásról szól, hogy merjünk a szívünk szerint élni, hisz a végén a szív megmérettetése zajlik, Anubis könyörtelenül a mérlegre teszi a szívünket. Ha túl könnyű lesz, a megúszásra játszottunk, kerültük a felelősséget, a felvállalását a sorsfeladatunknak, ha túl nehéz, akkor, pedig túl komolyan vettük, és a hétköznapi múlandó örömeknek nem hódoltunk, amitől szebb lesz a világ, és érdemes élni. Szóval ne sajnáljuk az időt erre a csodálatos belső utazásra.

Csizmadia-Rónaszéki Noémi