Egy gyönyörű Újhold ragyog fel Július 17.-én 20:31 perckor az égen a Rák jelében, az Ikrek csillagkép Polluxi részénél, az Egyszarvú szellemi vezérletével. Az érdekesség, hogy ez az Újhold a VII.ház csúcsán orbisba kerül, az Aszcendenssel együtt álló retrográd Plútóval, ami egyfajta belső újjászületést takar.

Az Újhold mindig elindít az új felé, aminek folyamatai a Telihold pillanatával teljesednek ki, és hatásuk a következő Újholdig tart. Az előző Újhold hatása a nem tudatos régióinkban zajlott, beavatás kísérte a Nimród által, hogy merünk-e lépni az Egység felé, eggyel közelebb valódi Önmagunk felé. Merjük-e magunkat választani bizonyos helyzetekben, és kapcsolatokban. Merünk-e lépni, még ha az út a láthatatlanban is van, és csak az első lépéssel tágul ki a tér. Ebben volt a próba, ez hozta meg az Isteni erőinkre való ráébredést, és most már érezheted a Rák csillagképet megjárt Marssal, Vénusszal, és most a Merkúrral, hogy a hétköznapok síkjában valami megváltozott.

Máshogy cselekszel, teremted a hétköznapjaidat, éled a kapcsolataidat, jobban figyelsz önmagad igényeire. Tényleg elindult az új, ami most egy csodálatos önmagunkra ébredést hoz, egyfajta aha élményt. Önmagad egy magasabb szintjére léptél. A Polluxi részünk, a halhatatlan, aki kísér inkarnációról inkarnációra, és tapasztalni akar a halandó testvér által most a belső erőnkre való rátalálást, és a felébredést segíti. Annak érdekében, hogy ebből a kiapadhatatlan forrásból táplálkozzunk, és éljünk a belső irányítás,  sorsátalakítás képességével szakítva a múlttal, szakítva az eddigi megéléseinkkel.

Életünk alapjaiban tud most ezzel kiemelődni a megszokott kerékvágásból, megtisztulni sok beragadt helyzetből, megélésből. Családi minták tisztulhatnak, női, férfi megélések helyeződhetnek új alapokra. A Nagy Mester, és a Terv fog most kezet ebben a pillanatban, amiben képessé válunk a Rák ollójához közelítő Merkúrral elengedni számunkra méltatlan helyzeteket, tudunk túllépni egós dolgainkon, mint a félelem, a fix nézőpontok, és kezdhetjük megérteni mit akar a sors tőlünk.

Figyeljünk a bennünk éledő újra, a fényesre, és kezdjük el belevinni a hétköznapokba a lelkünkben ébredő teljességet. A Polluxi részünk vezetésével most már egyre tudatosabban tudjuk megélni önmagunkat a külvilággal való kapcsolódásunkban. Harcok helyett, inkább már túllépve a saját önszabotáló mechanizmusainkon, kilépve az addigi komfortzónából.

Merjük végre meglátni magunkban az értékeinket, és kezdjük szeretettel képviselve emelni általuk társainkat, akár azzal, hogy meghúzzuk adott helyzetekben a határainkat.

Csizmadia-Rónaszéki Noémi