Érdekes napok vannak, egyidejűleg mutatkoznak meg a korlátozó érzelmi struktúrák, és a friss új jövőbe mutató érzetek. Egyszerre kell látnunk mi az, ami korlátoz, lejárt az ideje, és végre megérteni, hogy eljött az idő a tényleges továbblépésnek. A Nap az ekliptikán emelkedő pályán jár, építi az új folyamatokat, miközben a tiszta rálátás megértő erejével kezdi lezárni a Szaturnusz, ami már mázsás súlyként nehezít el. Most láthattad az utóbbi napokban, hogy mi az, ami hozzátesz, és mi az ami, elvesz belőled érzelmi kapcsolódásaidban, és ahogy megéled magát az Életet. Tudsz-e teret engedni az örömnek, vagy a szenvedésprogramok, a bűntudat, az érzelmi korlátozás választ el a vágyott világtól.

Milyen tükrök érkeztek most a világból, a tudatalattidból, milyen álmaid voltak? Mind-mind a rejtett kódolt világodról üzent. Hiába akarjuk az újat, ha érzelmi mintáink még mindig a tanult mintázatokból, érzelmi reakciókból állnak. 35 éves korunkra egy jól beprogramozott gépezetként működünk, amik tanult reakciók, viselkedési minták halmaza. Képes vagy-e szakítani a múlttal, ha kell gyökeresen? Képes vagy-e elengedni az érzelmi elvárásaidat főleg önmagad felé? Tekints vissza kérlek, hogyan éled a hétköznapjaid? Élsz, vagy vegetálsz?

A Vénusz már együttáll a Pollux csillaggal, az Ikrek csillagkép halhatatlan részével, de Castor is érintett mivel az ekliptika felett jár a Vénusz. A mintáid vezetnek a múltból, vagy hallod-e Polluxot a lelkedből, mire vágyik? Mit szeretne itt megtapasztalni még? Képes vagy-e kiszabadulni a régóta futtatott programokból, újra szabadon engedni Castort, hogy tapasztaljon, hogy kiemelkedjen az eddigi érzelmi megélésekből? A Mars a Rák megnyíló ágánál jelzi zárt kvadrátban a Plútóval, Jupiterrel, és a karmatengellyel, hogy lehet elindulni egy olyan élet felé ahol, már tudatosan zárjuk a múlt fojtogató mintáit, és szabadon választhatjuk meg azokat az utakat, ahol az önazonosság, az öröm, az újba vetett hit vezet a múlt beidegződései helyett.

Szabad hátat fordítani a múltnak, az értékeket vigyük tovább, azonban a terheket legyünk képesek magunk mögött hagyni…..

Csizmadia-Rónaszéki Noémi