Érdekes hetünk van, ahol a Kos, és a Halak energia együtt dolgozik a Visszaúszó Halak csillagképénél, benne a Nap-Neptunusz, és a Szaturnusz együttállásával. Olyan mintha a visszaemlékezés, és az anyagba öntés szentsége kézen fogva járna, hogy képesek vagyunk-e túlhaladni önmagunk, meglépni a saját határainkat kiterjesztve a szárnyainkat végre az anyag síkján.
Valódi önmagunk próbája zajlik a Kos Szaturnusszal, de most mégsem ez, amiről írni szeretnék. Hanem egy nagyon érdekes, és sokszor rejtve működő dologról, azokról a sebekről amik életeken keresztül végigkísérnek bennünket, és amik meghatározzák bizonyos helyzetekben a reakcióinkat, és a hozzáállásunkat.
Sokszor vakfoltként működnek, és csak életünk második felében tudunk úgy hozzájuk nyúlni, amikor kellő önismerettel, és önreflexióval rendelkezünk, hogy képesek legyünk a sérüléseinkkel való szembenézésre. A karmikus sérüléseinket szimbolizáló Chiron cca. 50 év alatt tér vissza születéskori helyzetéhez, de időközben egyes tranzitok képesek mozgásba hozni az általa jelzett témákat, és ezáltal lehetőséget adva a sebek gyógyulására. A teljes regeneráció kérdéses, hisz egy fókuszpontként működik az életünkben magába foglalva előző életeink traumáit, sérüléseit, és képességeit.
1977-ben fedezték fel a Chiront, ám a létezését már előre sejtették, de valószínűleg az emberiség akkor ért el arra az érettségi fokra, hogy megnyíljon az út egyéni szinteken az általa szimbolizált sérülések, és képességek kibontására. A csillagászati besorolása kisbolygó, valamint üstökösként is aposztrofálták. Helyzetét tekintve a pályája, a Szaturnusz, és az Uránusz közé tehető, ami egyfajta átmenetet képez a transzcendens bolygók felé.
Három fajtája létezik a sebzett, a sebző, és a gyógyító, attól függően ki mennyire tudatos, és békélt meg a képletében jelzett témákkal. Felfigyeltem pár emberre az utam során, akiknek kiemelt helyen állt ez a pont a képletében, és akik nem rendelkeztek kellő tudatossággal. Ők vagy kiprojektálták a fájdalmukat, árnyékaikat másokra, ezzel rosszá téve őket, vagy a sérülésből adódóan túlkompenzáltak mindkettővel sérüléseket okozva társaiknak. Ezt azért említeném, mert így feltáratlanul egy vérző sebként működik, ami elszívja az erőnket. Minél tudatosabbak vagyunk, annál jobban éberek leszünk sérüléseink, és árnyékaink kivetítésére a külvilágra, a felmerülő ismétlődő mintákra, és így lehetőséget kapunk a velük való szembenézésre. Képessé válunk ezáltal az árnyékok, és a külvilágra kivetített projekcióink visszavonására, ezzel visszanyerve életünk feletti hatalmat, megérkezve a gyógyítói minőségbe. Ebben a fázisban már mások hasonló sérülései által gyógyulunk. Érdemes utánaolvasni a mitológiai hátterének is, mert nagyon sok rejtett üzenet is található a sorok között, illetve most teljes terjedelmében lehetetlen is lenne ezt a témát kifejteni. De miért is fontos a mostani szerepe?
A Vénusz most a Kos jelében jár, poláris helyzetben a Visszaúszó Halak csillagképének szellemi vezérleténél, közeledve a vérző sebet szimbolizáló Chironhoz. Ha éberek vagyunk a héten, és aki érintett a témában (személyes képlettel összefüggésbe hozható tranzitokkal) azok kiemelt helyzethez érnek, aminek a csúcspontja 2026. március 26.-án kicsivel éjfél előtt (23:30) tetőzik.
A héten közeledő fázisában visszatérhettek hozzánk a múlt fájó, és ismétlődő mintái, amik elsősorban az önelfogadási témáinkról szóltak, ahogy saját értékeinkről, értékességünkről vélekedünk, és ahogy önmagunkkal kapcsolódunk. Feltárult, ahogy teremtőképességünk, női identitásunk él bennünk, vagy épp rámutattak arra ahogy a nőkhöz kapcsolódunk. Érkezhetett olyan tükör is, ami rávilágított azokra a kapcsolatkora, helyzetekre, ahol túlalkalmazkodunk, ahol identitásunkat feladtuk társunkért, illetve feljöhettek a vágyak-, és a szexualitás megélésének nehézségei is.
Elképzelhető, hogy álmunkban ér minket a folyamat tetőpontja, de az biztos, hogy a vizes jegyek hatására lelki síkon történik a transzformáció, életünk irányát alapjaiban megváltoztatva. A kardinális jegyek túlsúlya miatt van erőnk a változtatásra, még akkor is, ha nem teljesen látjuk át mivel korlátozzuk magunkat, azonban elérkezettnek látjuk az időt a múlt témáit, és ahogy érzelmi biztonságunkhoz viszonyulunk rendbe rakni. Igazából megérkezünk abba a térbe, ahol az elmefuttatások helyett megadjuk magunkat a sorsnak, hogy lesz, ami lesz alapon szakítunk azzal kapcsolatban, amit eddig önmagunkról hittünk, és elindulunk lelkünk felé, hogy elmélyítsük a kapcsolatot mélymagunkkal.
Ez a megértés segíti, hogy miért kötődünk múltunk egyes érzelmi mintáihoz, így támogatva a szabadulást a beragadásainkból, illetve, hogy a hamis valóság helyett, a hazaérkezés élményére kezdjük építeni végre érzelmi biztonságunk.
Szeretettel, Noémi
