Nagyon vártuk idén a napsütést, és a tavaszt, sok volt a szürke, ködös befelé fordító téli napokból, amik igencsak megdolgozták a lelkünket. Idén 2026.03.20 15:45 perckor végre beköszönt a „csillagászati tavasz”, és a Nap végre átlépi az Ekvátort, hogy növelje befolyását az éjszakai órák fölött. A Tavaszpont mindig egy új kezdet, egy testet öltés valami útnak indul, ami a téli napforduló pillanatában, a fény születésével megszületett bennünk ott a mélyben.

De mit is ígér nekünk a képlet? Az égen fennálló időpillanat térképe a saját képletünkre vetítve adja leginkább a pontos értelmezést, hogy melyik életterületet mozdítják meg adott hatások, azonban így önmagában elemezve is használható egy általános belső útmutatásként.

A képletet az aszcendens jegy helyzete miatt fél évig vehetjük érvényesnek, ezért az őszi napforduló képletét mindenképp a teljes év értelmezésének szempontjából el kell készíteni.

A bolygók egy kivételével az Aszcendens-Deszcendens tengely felett helyezkednek el, ami felveti, hogy ebben az időszakban jobban meg akarjuk magunkat mutatni világban, eredmény centrikusabbak leszünk. Ezen belül a nyugati térfél, és a III. kvadránson van leginkább a fókusz, ami a másokhoz való alkalmazkodás, és másokkal való együttműködést emeli ki számunkra irányadó momentumként. A tengelyek változó jegyekbe kerülnek, ami egyfajta összegzést mutat mind a személyiség, mind életünk irányát illetően. Mutatja, hogy ébredezik egy újfajta megélés. Jellemző lehet a viselkedésünkre majd némi bizonytalankodás, de a rugalmasságot, és alkalmazkodóképességet kapjuk mellé cserébe, mint erősséget.

Ami kardinális kérdés lesz, az az ÉN-TE együttműködése, a másik felé fordulás, az önfeláldozó tettek, és az ebben megtalált egyensúly. A III. kvadráns az Isteni Én lakhelye is, a nem tudatos rezgéstartományunk, amit mások tükrében tudatosítunk, és tanulunk leginkább. A Merkúr épp stagnáló poláris helyzetben van itt, épp fordulás előtt, ami erőgyűjtést feltételez, hogy a belső átminősülés után, a nézőpontok átírásra kerüljenek a fizikai valóságunkban is. Jelen helyzetben olyan ez mintha még egy stagnáló helyzetben lennénk, tele tetterővel, de még a lehetőségek, és a feladatok előttünk állnak, hogy szépen átdolgozzuk őket az életünkben. Azaz megfigyelhetjük, a másokkal való együttműködésben, hogy helyzetek, amikben rendre találjuk magunkat, csak jobbak lehetnek idővel, ha rájövünk, hogy hol vagyunk önmagunk ellenségei a túlzott önfeláldozásban. Hol értelmeztük félre a másoknak adott segítséget, hol billent meg az egyensúly, és melyek azok a kapcsolatok, amelyek rendre kihasználják ezt. Ha merünk a félelmeink mögé pillantani, most jobban megláthatjuk, hogy miért kapaszkodunk egyes kapcsolatokba, mi az a múltbéli veszteségélmény, ami miatt inkább erőn felül vállalunk, fejet hajtva mások akarat előtt.

Ezek a tükrök rávilágítanak önmagunk megélésére, ahogy az anyagi-, és szellemi- erőforrásainkhoz, és az életben való előmenetelünkhöz hozzáállunk. Érdemes ennek egy lehetséges okaként felülvizsgálni a családi, és múltbéli hitrendszereket. Igyekezzünk ezek alól felszabadulni, és visszatalálni oda, ahol lélekben otthon érezzük magunkat, és önmagunkhoz hűen működni tudunk. Ez okozhat belső konfliktusokat, de ne féljünk, mert az út, és az igazi komfortzóna átlépés, ha merünk befelé haladni, és szembenézni azokkal a dolgokkal, amik teherként nehezednek ránk, félelemben tartanak, és emiatt kiadjuk az erőnket másoknak.

A másik fókuszpont emiatt a 8. házon van, ami feltételezi, hogy olyan helyzetekkel fogunk találkozni, amik lelkileg megérintenek, érzékenyebbé tehetnek, és egyfajta belső útra terelnek. Érzelmi behatások, mások reakciói, személyes veszteségek. Ezen az úton lépésről lépésre, szinte csak a szívünkben ébredő sugallatokkal tájékozódhatunk, ezért a belső fókusz most a szívünkön kell tartani bármi is ér minket a külvilágból. Egy picit talán jobban találkozhatunk most a külvilágból azokkal a tényezőkkel, amiket magunkban elfojtunk, elzárunk, és így meghatározzák a kapcsolataink minőségét. Ez az időszak az újjászületés ígéretével kecsegtet, de ez belső kríziseken keresztül fog megtörténni, tehát az elengedés kulcsfontosságú lesz. Búcsút inthetünk egyes kapcsolatoknak, és azoknak a mintáknak, ahogyan eddig vágyainkat, kreatív-, anyagi erőinket megéltük, és azt mások javára használtuk.

Ami feladatként jelenik meg, és támogató hatása van, hogy igyekezzünk minél szabadabban, régi beragadásoktól, ragaszkodásoktól mentesen működni. Igyekezzük elhagyni a régi sablonokat, és merjünk jobban támaszkodni az intuíciónkra, és így megjelenni a külvilág, és kapcsolataink számára. Legyünk nyitottak, rugalmasak, és uraljuk a bennünk lévő indulatokat, ha olyan helyzettel találkozunk, amik érzelmi manipulációval bírnak.

Keressük meg ezek gyökerét magunkban, amennyiben érintenek, és kezdjünk hozzá a belső áttöréshez, hogy visszavegyük az erőnket másoktól.

Szeretettel, Noémi