Már túl vagyunk a Plútó, mint kozmikus sorsfordító erőnk égi irányba történő fordulásán (május 2.-án 19:47 perc), amikor is május 6.-án 13:47 perckor a Szaturnusszal elérik egymás 45 fokos fényszögét. Kettejük fényszöge az év során retrográd mozgásuk miatt kétszer megismétlődik 2024. szeptember 26.-án, és 2025. január 27.-én, így kisebb megszakításokkal, hatótávolságuk miatt végigkísérik az évünket.
Plútó a Naprendszerünk külső bolygója, Földről nézve szabad szemmel nem látható, ezért a láthatatlan dimenzióinkat, a tudattalan tartalmainkat jelöli, így hozzá tartoznak elsődleges ösztönerőink, azon személyiség részeink, hárított témáink, amit igyekszünk jó mélyre elrejteni. Minél jobban küzdünk ellenük, annál nagyobb erővel próbálnak a felszínre kerülni, hogy rájöjjünk végre, hogy az alvilágunkat mi magunk teremtettük, és ezek a minőségek mind a háttérből feldolgozatlan témaként irányították a tapasztalásainkat. Az általa indikált krízisek lehetőséget adnak visszaintegrálni őket, hogy megnyissuk magunkat a gyógyulásnak, hogy személyes hatalmunkat a saját kezünkbe vegyük kozmikus kincseinkkel, képességeinkkel együtt. Vele éljük meg a gyökeres mélyreható átalakulásokat, a végérvényes lezárásokat, amikor is a már nem működő életképtelen dolgok lezárulnak, hogy helyükön egy magasabb szinten új élet sarjadjon így minőségi változást hozva az életünkbe.
A retrográd időszaka mindig a saját befolyásunk, és személyes hatalmunk visszaszerzéséről szól a sorsunk alakítását illetően. Mivel transzcendens bolygó inkább a kollektív folyamatokra hat. A Vízöntő levegős jegyéből hátrál vissza a Bak földes jegyéig, jelzi, hogy egyes új ideák, eszmék nem tudnak szárba szökkenni, a régi megrögzött gyakorlati működéseink lebontása nélkül. Bizonyos keretrendszereink, működési struktúráink inkább már korlátozóan hatnak ránk, gátjai továbblépésünknek, és fejlődésünknek.
Égi irányba való utazása egészen 2024. október 12.-ig tart, a Bak jegy utolsó fokára pedig 2024. szeptember.03.-án lép vissza egy Újhold kíséretében, majd 2024. november 19.-én lép át végleg a Vízöntőbe. Ez abból a szempontból lesz érdekes, hogy a jegy utolsó foka kiemelt foknak számít, mert összegző pozíciót tükröz. A jegy energetikájának összesűrűsödött esszenciáját hordozza, és az ott dolgozó bolygó, igyekszik bevégezni az adott jelnek megfelelő munkásságát. Tehát a Plútó, vagy mindent, vagy semmit alapon igyekszik az utolsó morzsáig ledarálni az életképtelen, még fennmaradt megkövesedett rendszereinket, hogy megágyazzon a friss fuvallatoknak, és az új életszemléletnek.
Csillagképi tekintetben a Plútó a Bak fejének szellemi vezérletétől hátrál vissza érintőlegesen a Nyilas elengedő kezéig. Maga a fény születése a Nyilas, a saját Isteni mivoltunk felébredése, az elengedő keze, pedig amivel elindítjuk a fényt az útján. Itt a kérdés, hogy a sorsfordítást, az emelkedést milyen szinten tudod véghez vinni az életedben? Milyen szinten korlátozzák le a múlt beszűkült tudati rendszerei?
A Szaturnusszal való találkozása mindig mélyreható változtatás időszerűségét, és a működésképtelen struktúráink lebontását hozza az életünkbe, hogy romjaikon egy önazonos, álarcoktól mentes Új Én megszülethessen. Mindkét bolygóban benne van a lezárás, a szimbolikus halállal való szembenézés, így magas szinten félelmeink, elfojtásunk, a fejlődésünket akadályozó mintáink halála a cél, amivel jó ideje pusztítottuk az életerőnk. A Szaturnusz, az önismeret bolygója, a Belső Mesterünk, aki a mi érdekünkben meghatároz, letisztáz, hogy mik azok a folyamatok, dolgok, kapcsolatok, amik hosszú távon a következő életszakaszunkban is értéket képviselnek. Ő az idő ura, ő gondoskodik arról, hogy minden akkor érkezzen el hozzánk, ha megértünk az adott helyzetre. Rávilágít az életünkben a felelősség kérdésére, a határainkra, és azokra a korlátokra, amiket vélt biztonságérzet miatt, vagy önértékelési probléma miatt emeltünk. Szaturnusz mindig elvisz minket a küszöbig, ezzel rámutatva azon dolgainkra amik hiányoznak ahhoz, hogy kinyissuk végre a határtalanság kapuját, és átlépjük a komfortzónánk.
A Plútóval együtt most azon dolgoznak, hogy felszínre hozzák, meghatározzák mik azok az elnyomott, elfojtott témák, pszichénk esetleges sötét oldala, amit száműztünk a tudatalattinkba. Amivel újra, és újra ismételjük a múltat, amiben valójában a lelkünk szeretetért, és feloldozásért kiállt.
Figyeld meg, milyen érzések, ösztönös reakciók jönnek fel benned? Milyen gombok nyomódnak meg benned a külvilágból érkező hatásokra? Vállalod-e a személyes felelősséged az adott helyzetért? Tisztában vagy-e azzal, hogy az árnyékod kivetülése benned tudatosításra, és visszaintegrálásra szorul? Ha merünk szembenézni, felelősséget vállalni a minket megtaláló helyzetekért, akkor lehetőségünk van az árnyékunkkal megbékélni, és igazi lelki békére szert tenni. A nyers önpusztító erőt képessé válunk transzformálni, és finom alkotó energiaként életünk építésére használni, visszanyerve személyes erőforrásunkat.
Kollektív szinteken most ez a folyamat a világban egyre elharapózódó indulatok, pusztító folyamatok szükségszerű átértékelését, és időszerű transzformációját mutatja. Merjünk bátran szembenézni a külvilágból érkező hatásokkal, használjuk ismét az önreflexiót, menjünk a mélyére még ha fáj is, mert a régóta elvesztett erőnkre, kincseinkre lelhetünk rá, amit mi magunk száműztük mélységeinkbe.
Csizmadia-Rónaszéki Noémi
